Anglia hamarosan bevezeti a turisztikai adót, mivel a hatóságok felhatalmazzák a helyi tisztviselőket arra, hogy az ott éjszakázó turistáktól díjat szedjenek.
Különösen fontos, hogy a polgármesterek és más hatóságok városaikban és településeiken bevezethetik az éjszakai látogatói illetéket. A kormány szerint ez a lépés segíteni fogja a közösségeket abban, hogy a turizmusból nagyobb gazdasági hasznot szerezzenek.
A javaslat azonban heves vitát váltott ki a vendéglátóiparban és az üzleti szektorban egyaránt.
Például az iparági szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a díjak emelése megnövelheti az utazási költségeket, és hatással lehet Anglia versenyképességére. Ugyanakkor a javaslat támogatói rámutatnak, hogy a látogatók csak nyerhetnek ezzel, mivel az adókból az általuk használt infrastruktúrát finanszíroznák.
Összességében a nézeteltérés akkor merült fel, amikor Edinburgh az Egyesült Királyság első városi szintű idegenforgalmi adójának bevezetésére készült.
Hogyan fog működni az Angliában tervezett idegenforgalmi adó?
A kormány terve szerint a helyi vezetők fogják eldönteni, hogy az éjszakai illeték megfelelő-e a régiójuk számára.
Ennek következtében Anglia nem vezet be egységes, országos szintű idegenforgalmi adót.
Ehelyett a hatóságoknak helyi szinten konzultálniuk kell, mielőtt saját programjaikat bevezetnék. Emellett ők fogják ellenőrizni, hogy az ebből származó bevételeket hogyan fektetik be.
Az illeték nem rögzített éjszakánkénti díjként, hanem a szállásköltségek százalékaként kerül kiszámításra. Ennek következtében az olcsóbb szálláshelyeken megszálló vendégek kevesebbet fizetnének, mint a luxusszállodákban tartózkodók.
A kormány szerint ez a megközelítés megvédi az alacsony költségvetéssel utazókat az aránytalan díjaktól.
Ezenkívül a hatóságok a bevételeket a közlekedés, a főutcák, a rendezvények és egyéb helyi prioritások támogatására fordíthatnák.
A kormány tájékoztatása szerint a helyi vezetők 2028 márciusáig kidolgozhatják kiadási terveiket.
Angela Rayner szerint az új jogosultságok segítenek majd a közösségeknek abban, hogy olyan területekbe fektessenek be, amelyek a lakosok és a látogatók javát szolgálják.
A kormány szerint az illeték segítségével a helyi vezetők befektethetnek az idegenforgalmat támogató „főutcákba, tömegközlekedésbe és rendezvényekbe”.
Edinburgh bevezeti a látogatói díjakat
Angliának nem kell messzire mennie, hogy példát találjon.
Edinburgh 2026. július 24-én vezette be az Egyesült Királyság első, az egész városra kiterjedő, törvényben előírt látogatói illetéket.
A skót főváros jelenleg a fizetett szállásköltségek 5%-át számítja fel áfa nélkül. A díj azonban csak az első öt egymást követő éjszakára vonatkozik.
A díj a turistákra, az üzleti utazókra és a fizetett szállást igénybe vevő egyéb vendégekre vonatkozik.
Edinburgh arra számít, hogy a program évente akár 50 millió font bevételt is hozhat.
A város azt tervezi, hogy ezt a pénzt újra befekteti az infrastruktúrába, a közterekbe, a kulturális létesítményekbe és a turisztikai ágazatba.
„Most egyedülálló lehetőségünk nyílt arra, hogy többet fektessünk be azokba a dolgokba, amelyek városunkat olyan különlegessé teszik” – mondta Jane Meagher, a városi tanács elnöke.
Azt is megjegyezte, hogy Edinburgh népszerűsége nyomást gyakorol a helyi szolgáltatásokra és a lakosokra.
Ezért a városi tisztviselők az illetéket olyan eszköznek tekintik, amellyel ezeket a költségeket a látogatókkal megoszthatják.
Egyre hevesebbé válik a vita arról, kinek kellene fizetnie az idegenforgalmi adót
Ennek ellenére a látogatói díjak felvetik a kérdést, hogy mely utazóknak kellene viselniük az idegenforgalom költségeit.
Az éjszakázó vendégek közvetlenül hozzájárulnak a szállodák, éttermek, bárok és egyéb helyi vállalkozások bevételeihez. Ugyanakkor éppen ők válnak a szálláshelyek után fizetendő illetékek elsődleges célpontjává.
Ugyanakkor az egynapos kirándulók is jelentős terhet róhatnak a közlekedésre, az utcákra, a látnivalókra és a közszolgáltatásokra.
Egyes európai úti célok különböző megközelítésekkel kísérleteztek.
Velence például a forgalmas időszakokban bizonyos egynapos látogatókra vonatkozó díjakat vezetett be.
Ennek következtében az Egyesült Királyságban folyó vita végül a szállodai vendégeken túlra is kiterjedhet.
Az önkormányzatoknak egyensúlyt kell teremteniük a bevételek generálása, a méltányosság és a különböző látogatói csoportok által nyújtott szélesebb körű gazdasági hozzájárulás között.
Az utazási ágazat a költségnövekedésre figyelmeztet
A vendéglátóipar és az üzleti utazási szektorok komolyabb aggodalmakat fogalmaztak meg a gazdasági következményekkel kapcsolatban.
Az üzleti utazások, konferenciák és nagy rendezvények több száz vagy akár több ezer éjszakai szállásfoglalást is eredményezhetnek.
Ezért még a viszonylag alacsony százalékos díjak is jelentősen megnövelhetik a nagy rendezvények szervezésének összköltségét.
Az Egyesült Királyság jelenlegi adóterhe tovább fokozta ezeket az aggodalmakat.
A szálláshelyekre már most is 20%-os áfa-kulcs vonatkozik. Az iparág képviselői azzal érvelnek, hogy egy újabb adó bevezetése vonzóbbá tehetné a versenytárs úti célokat.
Ezenkívül Angliában régiónként eltérő adókulcsokat lehetne bevezetni.
Ez a lehetőség aggodalmakat vet fel a helyi szabályok egymástól eltérő jellegével kapcsolatban, különösen azoknál a vállalatoknál, amelyek több városra kiterjedő utazásokat szerveznek.
A UKHospitality a szélesebb körű gazdasági következményekre is felhívta a figyelmet.
A szervezet által hivatkozott kutatások szerint egy 5%-os illeték 2030-ig 33 000 munkahely megszűnését okozhatná. Ezenkívül a gazdasági teljesítményt is 2,2 milliárd fonttal csökkenthetné.
Ezek az adatok azonban inkább előrejelzéseket tükröznek, mintsem az Angliában javasolt rendszer tényleges hatásait.
A külföldi hallgatók iránti kereslet is csökken
A turizmusról szóló vita éppen akkor kerül napirendre, amikor egy másik fontos nemzetközi látogatói forrás is nyomás alá kerül.
Az elmúlt évben jelentősen visszaesett a brit diákvízum- kérelmek száma.
A Belügyminisztérium adatai szerint a 2026 augusztusával záruló évben 360 700 támogatott tanulmányi vízumkérelmet nyújtottak be fő kérelmezők.
Ez az előző év azonos időszakához képest 16%-os csökkenést jelent.
Ezen felül a hallgatók eltartottjainak kérelmeinek száma ugyanebben az időszakban 22%-kal, 17 000-re csökkent.
Az Enroly különálló adatai szintén a nemzetközi egyetemi hallgatói toborzás visszaesésére utalnak.
Az Enroly brit egyetemi partnerhálózatában a felvételi értesítések száma 26,9%-kal csökkent.
A külföldi hallgatók felvételi aránya 22,1%-kal csökkent.
Eközben az összes állampolgárságra vonatkozó vízumelutasítások száma 30%-kal magasabb volt, mint egy évvel korábban.
Néhány jelentős munkaerő-toborzási piacon különösen meredek visszaesést regisztráltak.
Például a CAS-kiadások száma a pakisztáni hallgatók körében 57,9%-kal, a nigériai hallgatók körében pedig 37,8%-kal csökkent.
Az Enroly adatai azonban kizárólag az egyetemi partnereire vonatkoznak, és részben a hallgatók által bejelentett vízum-elbírálási eredményeken alapulnak.
Ezeknek a csökkenéseknek nincs közvetlen összefüggésük a javasolt idegenforgalmi illetékkel.
Mindazonáltal ezek a jelenségek rávilágítanak azokra az általánosabb aggályokra, hogy Nagy-Britannia képes-e továbbra is vonzó célpont maradni a nemzetközi utazók, a diákok és a vállalkozások számára.
Az Egyesült Királyságnak kényes egyensúlyozást kell végrehajtania
A vendégadók egyre vonzóbb bevételi forrást jelentenek a helyi önkormányzatok számára.
Edinburgh egyedül is azzal számol, hogy az új rendszer révén évente akár 50 millió fontot is bevételezhet.
A helyi vezetők számára ez a pénz az infrastruktúra fejlesztését szolgálhatná, miközben enyhítené a turizmus által a lakosokra nehezedő terhet.
A magasabb látogatói költségek azonban arra is hatással lehetnek, hogy az utazók és a rendezvényszervezők hol költenek el a pénzüket.
Anglia számára tehát az lesz a feladat, hogy egyensúlyt teremtsen ezek között az egymással versengő prioritások között.
Az eredmény attól függ majd, hogy a helyi vezetők milyen díjakat határoznak meg, és mennyire tudják egyértelműen bemutatni az előnyöket.
Végső soron a látogatói díjak sikere attól függhet, hogy az utazók láthatják-e, hova kerül a pénzük.
Fotó: Vadim Sherbakov az Unsplash
